Új helyek, új barátságok, új élmények és emlékek, amelyek még sokáig velünk maradnak.
Az Erasmus+ A kisebbségek jövője című projekt keretében kortársainkkal együtt új helyeket, kultúrákat, nyelveket és történeteket ismerhettünk meg. A közös programok, a különféle tevékenységek, a zene és a számtalan kaland során sok új ismeretet szereztünk a nemzeti kisebbségek életéről, valamint nyelvük és kultúrájuk jelentőségéről is.
Sok nevetésben, érdekes élményben és olyan pillanatokban volt részünk, amelyeket nem fogunk egyhamar elfelejteni. Hogyan éltük meg az Erasmus+ programot? Olvassátok el beszámolóinkat, és tartsatok velünk egy utazásra az emlékeinken keresztül!
ŽIVA
Pénteken, szeptember 25-én délután autóbusszal indultunk el a „Kisebbségek jövője” témájú, hétnapos Erasmus+ ifjúsági csereprogramra, amelynek első öt napja Ausztriában, pontosabban St. Kanzianban zajlott. Megérkezésünkkor a helyi résztvevők kedvesen fogadtak bennünket, és elfoglalhattuk a szobáinkat. Ezután megvacsoráztunk, és megbeszéltünk néhány fontos részletet a következő nappal kapcsolatban.
Vacsora után esti sétára indultunk a tó partján és a közeli környéken. A séta kellemes és nyugodt volt, a hosszú utazás után kicsit fellélegezhettünk, és élvezhettük a békés környezetet. A séta után még maradt egy kis szabadidőnk, majd nyugovóra tértünk, hogy felkészüljünk a következő, már jóval eseménydúsabb napra.
IZA
Szombat reggel az udvaron gyűltünk össze, ahol a szerbiai csoport reggeli energizerrel, az užicei kólóval készült számunkra. Ezzel vidáman és lendületesen indítottuk a napot. Ezután következett a reggeli.
Reggeli után körülbelül három órát töltöttünk a Klopeini-tó mólóján. Különféle ismerkedési játékok következtek, amelyek segítségével jobban megismerhettük a más országokból érkezett kortársainkat, és új ismeretségeket köthettünk. Ezután ebéd és egy kis szabadidő következett.
Ezután körülbelül háromórás túrára indultunk a Grabelsdorfban vasban található Szent Dániel-templomhoz, amely a Gračarca déli lejtőjén áll. A hegyre vezető úton egy helybéli ismertette velünk a település és a templom történetét, különös tekintettel a kelta korszakra, és sok más érdekességet is elmesélt. Megmutatta a román kori füstölőt is, amely a régi templom egyetlen fennmaradt emléke. A hosszú, de gyönyörű természetjárás után visszatértünk a tóparti mólóhoz, ahol „My time” következett. Csendben figyeltük a naplementét, és egy kis időt szántunk önmagunkra.
Ezután vacsora, majd kulturális bazár következett. Minden ország bemutatott valami jellegzeteset a saját kultúrájából, elsősorban hagyományos ételeket. Mi, szlovénok a magunkkal hozott finomságok mellett tánchagyományainkból is ízelítőt adtunk: moldvai táncot táncoltunk, miközben osztálytársunk, Matija citerán kísért bennünket. Az este tele volt finom ételekkel, zenével, nevetéssel és különböző kultúrák megismerésével.
NOA ÉS EMILI
A vasárnapot reggeli „energizerrel” kezdtük, amelyet mi, szlovénok vezettünk. Ezúttal minden résztvevő eltáncolta a moldvai táncot, citerán pedig egyik osztálytársunk kísért bennünket. Ezután megreggeliztünk, majd autóbusszal St. Primusba utaztunk, ahol szentmisén vettünk részt. A mise után meglátogattuk a helyi művelődési házat is, ahol bemutatták nekünk a szlovén kisebbség kulturális és gazdasági tevékenységét.
Hanzej úr mindannyiunkat megajándékozott az „Iniciativa Angola” kétnyelvű ifjúsági egyesület gyönyörű pólóival is. Az egyesület küldetése a nemzetközi szolidaritási segítségnyújtás.
Ezután visszatértünk a szállodába, ahol igazi vasárnapi ebéd várt ránk. Ebéd után volt egy kis szabadidőnk. Néhányan a tóban fürödtek vagy sétáltak, mások pedig a szobájukban pihentek.
Később két előadást is meghallgattunk. Az első a kupakgyűjtő akciókról szólt, a másodikat pedig egy iráni fiatal, David tartotta. Bemutatója érdekes betekintést nyújtott az életébe, kultúrájába és tapasztalataiba.
Az előadások után „My time” következett, majd vacsorázni mentünk. Este az eberndorfi színházba látogattunk, ahol megnéztük a „Fiatalok a fiatalokért” című előadást. Az előadás után elsétáltunk a közeli templomhoz, megtekintettük, és meghallgattunk egy ismertetőt a történetéről és jelentőségéről.
Ezután még sétáltunk egyet a faluban, majd autóbusszal visszatértünk a szállodába, és az eseménydús nap végén nyugovóra tértünk.
AISHA ÉS ŠPELA
Hétfőn, szeptember 28-án egy kicsit tovább alhattunk, majd 8 órakor részt vettünk a reggeli energizeren, amelyet az osztrák csoport vezetett. Reggeli után elvégeztük a ránk bízott feladatokat az ebédlőben, majd rendet raktunk és kitakarítottuk a szobáinkat és a folyosókat.
Miután befejeztük a takarítást, az ebédlőbe mentünk, ahol a „Kisebbségek az országunkban” című bemutatók következtek. Ezután vegyes, több ország résztvevőiből álló csoportokra oszlottunk, és megbeszéltük a hallottakat, valamint megosztottuk egymással gondolatainkat és véleményünket. A beszélgetés érdekes volt, hiszen más országokból érkező résztvevők különböző nézőpontjait és tapasztalatait is megismerhettük.
Ezután ebéd és hosszabb szabadidő következett, amelyet sok résztvevő a tóban való fürdőzéssel és közös időtöltéssel használt ki. A délutáni program során felváltva találkoztunk Sonja Kert Wakounig helyi önkormányzati képviselővel és kisebbségi képviselővel, akivel a karintiai szlovének helyzetéről beszélgettünk, valamint Paolos Workuval, aki „Afrikai ritmusok” címmel tartott műhelyfoglalkozást. A foglalkozáson táncoltunk, djembén játszottunk, és közben remekül szórakoztunk.
18 óra körül elérkezett az úgynevezett „My time”. Ezt a tóparti mólón töltöttük, és a gyönyörű naplementében gyönyörködve élveztük a csendet és a nyugalmat.
A pihenőidő után megvacsoráztunk, és megnéztük A szlovén szó Karintiában című rövidfilmet is.
22 órakor kezdődött az éjszakai nyugalom, ezért visszavonultunk a szobáinkba, és ezzel egy újabb érdekes nap ért véget.
SVIT ÉS MATIJA
A keddet az olasz csoport által vezetett energizerrel kezdtük. Ezután bőségesen megreggeliztünk, majd útnak indultunk Klagenfurt felé.
Klagenfurtban először a Szlovénok Szövetségi Gimnáziumát és Szövetségi Reálgimnáziumát látogattuk meg. Az iskolát az ottani diákok mutatták be, akik szintén résztvevői voltak a csereprogramnak. Kirándulásunkat a Wörthersee Stadion megtekintésével folytattuk. Ez egy többfunkciós stadion, amely az SK Austria Klagenfurt labdarúgóklub hazai pályája is. Ezután Pavle Zablatnik társaságában megnéztük a tartományi székházat, vagyis a Landhausot és a gyönyörű Címertermet is, ahol többek között a hercegi kő, a klagenfurti sárkány szobra, Jakob pásztor szobra és egy törpeszobor is látható. Közben sok érdekességet tudtunk meg Klagenfurt történelméről és nevezetességeiről.
Ezután ebéd és egy kis szabadidő következett, amelyet városnézésre és közös időtöltésre használhattunk. Később meglátogattuk az ORF szlovén műsorainak szerkesztőségét is, ahol a szlovén nyelvű rádióműsort készítik, valamint a heti „Dober dan, Koroška” televíziós műsort állítják össze. Osztálytársunk, Erik interjút is adott a rádiónak, majd továbbindultunk a Maria Saal-i templomhoz és a hercegi trónhoz.
Miután visszatértünk a szállodába, megvacsoráztunk, majd rendet raktunk és kitakarítottuk a szobáinkat. A napot tehetségkutató műsorral zártuk, amelyen minden csoport, illetve osztály bemutatott valami különlegeset. Mi közösen elénekeltünk néhány ismert dalt a részt vevő országokból, és így kellemes, vidám hangulatban zártuk az estét.
LAN ÉS EVIAN
Szerdán reggeli energizerrel és reggelivel kezdtük a napot. Ezután rendet raktunk és kitakarítottuk a helyiségeket, összecsomagoltuk a bőröndjeinket, majd Gorizia felé indultunk.
Ott meglátogattuk a Cankar Vega Zois Gorica Állami Oktatási Intézetet, egy szlovén tannyelvű iskolát. Az iskola megtekintése után különféle sporttevékenységeken vettünk részt, és együtt töltöttük az időt a csereprogram többi résztvevőjével. A közös programok során még közelebb kerültünk egymáshoz és jobban megismertük egymást.
A programok befejezése után visszatértünk a szállodába, ahol volt egy kis szabadidőnk felfrissülni és röviden megpihenni, majd a Vito étterembe mentünk vacsorázni.
Vacsora után gyalog tértünk vissza a szállodába. Ott még maradt egy kis szabadidőnk, majd a hosszú és eseménydús nap végén nyugovóra tértünk.
RAISA, KATI ÉS LUKAS
Csütörtök reggel a goriziai Internazionale szállodában reggeliztünk. Ezután autóbusszal Triesztbe utaztunk, ahol vezetett városnézésen vettünk részt ebben a gyönyörű tengerparti városban.
Megnéztük a Piazza Grandét, a Havas Boldogasszony-templomot és a Szent Jusztusz-templomot. A városnézés során sok új ismeretet szereztünk Trieszt történelméről, fejlődéséről, fontos épületeiről és nevezetességeiről. A vezetett séta lehetővé tette, hogy történelmi és kulturális szempontból is jobban megismerjük a várost.
A városnézés után volt egy kis szabadidőnk, majd ellátogattunk a Risiera emlékhelyre, amely a trieszti San Sabba városrészben koncentrációs tábor volt. Az idegenvezető ismertette velünk a hely történetét és jelentőségét, és közelebb hozta hozzánk a térség múltjának egy fontos fejezetét. Az egykori rizshántoló és -szárító épületegyüttesét alakították át itt, amely a szenvedés és a halál helyszíne volt: 1944 és 1945 között a megsemmisítő táborban működött az olasz terület egyetlen krematóriumi kemencéje. Éppen ezért az épület nem csupán múzeum, hanem országos jelentőségű műemléki státusszal is rendelkezik.
A Risiera megtekintése után visszatértünk a városközpontba, ahol a mólón „My time”, vagyis egy kis lélekidő következett, és megkaptuk a Youthpass tanúsítványt. Ezután a Casa Pepe étterembe mentünk vacsorázni, ahol kiváló pizzát ettünk.
A nap végén autóbusszal visszatértünk Goriziába, a szállodánkba, ahol egy újabb érdekes és élményekben gazdag napot zártunk, majd fáradtan nyugovóra tértünk.
KSAVER ÉS MÁRK
Péntek reggel felébredtünk, és részt vettünk az utolsó legendás energizeren. Ezután Gorizia felé indultunk, ahol a helyi diákok sokszínű városnézésre vittek bennünket.
Először a városközpontot és az ottani kulturális intézményeket tekintettük meg. Ezután a Trgovski dom központhoz mentünk, ahol rövid, ugyanakkor nagyon tartalmas előadást hallgattunk meg erről a történelmileg jelentős épületről és az épületben található Feigl Könyvtárról.
Ezután meglátogattuk a Primorski dnevnik goriziai szerkesztőségét, amely kulcsfontosságú az ott élő szlovén kisebbség számára. Továbbindultunk a Piazza della Vittoria tér felé, útközben pedig megnéztük Gorizia városházáját és a Raštel utcát is.
A városi téren megtekintettük a Szent Ignác-templomot, Maks Fabiani szökőkútját, a katolikus könyvesboltot és a Palazzo Paternollit. Ezután a Bombi-alagúton keresztül Rafut felé sétáltunk.
Ebéd előtt az utolsó nevezetesség a régi határ volt, amely egykor az akkori Olaszországot és Szlovéniát választotta el egymástól. Egy érdekes történetet is hallottunk egy tehénről, amely nem ismert határokat: nap mint nap átlépte a határt, amely az istálló és a legelő között húzódott. A történet jól érzékelteti az egykori határvonal furcsaságát és abszurditását. Többet megtudtunk a határátlépési engedélyekről és a határ mentén élő emberek mindennapjairól is.
A városnézést az Európa téren zártuk, amely ma különböző kultúrák és országok szimbolikus találkozási pontja, valamint Gorizia és Nova Gorica összekapcsolásának fontos helyszíne.
A programot ebéddel zártuk, amelyet megható búcsú követett. Ezután hazaindultunk, és sok szép emléket, új ismeretséget és érdekes élményt vittünk magunkkal.
