2026. szeptember 4-én, pénteken a diákok és a tanárok a lendvai színházteremben megtekintettük a Bridges – Hidak – Mostovi – Ponti – Ponts című előadást, amely némileg eltér a hagyományos színházi előadásoktól. A színészek ugyanis nem előre megírt szöveg alapján játszanak, hanem a jeleneteket társaikkal együttműködve, menet közben improvizálják. Az előadásnak ugyan van egy előre meghatározott jelenetsora – a színészek például tudják, hogy az előadás során táncolniuk kell, monológokat mondanak, vagy érzelmekkel teli jeleneteket adnak elő –, maguknak a jeleneteknek a tartalmát azonban a spontán ihlet és a közös alkotás formálja. A színpadon több különböző nyelven beszéltek, mi, nézők pedig nem csupán megfigyelői voltunk az eseményeknek, hanem javaslatainkkal magunk is alakíthattuk a történéseket. Mivel az előadás több nyelven – szlovénül, magyarul, olaszul, franciául és angolul – zajlott, azokban a részekben, amelyekben számunkra nem érthető nyelvet hallottunk, néhány pillanatig tudatosan csak a testbeszédre, az arcjátékra, a hangra, a térre, a fényekre és a zenére próbáltunk figyelni. Mindezek után az előadás végén feltehettük magunknak a legfontosabb kérdést: mi teremtett valójában „hidat” az előadásban azok között az emberek között, akik nem ugyanazt a nyelvet beszélték?
Az előadás a Bridges nemzetközi projekt része, amely egy, a többnyelvű környezetben különösen érdekes kérdést vizsgál: Megérthetjük-e egymást akkor is, ha nem ugyanazt a nyelvet beszéljük?
